NÓGRÁD KÖZSÉG ÉS A NÓGRÁDI SZLOVÁKOK BEMUTATKOZÁSA
Magyarországi szlovákok Nógrád községben és környékén
Magyarországi szlovákok Nógrád községben és környékén
Hol van a határon innen és a túl?
A »határon innen és túl« igen viszonylagos megjelölés, hiszen minden csoport innen és túl van. Az egyszerűség kedvéért: vannak a hazaiak, aztán a tőlük elszakítottak és végül a róluk önszántukból leváltak.
Először is szeretném egy kis történelemmel kezdeni, hogyan is lett Magyarországon, illetve környékünkön és az én szülőfalumban, Nógrádon szlovák, tót emberek, és ezáltal szokások, viseletek, és ételek!
A magyarországi szlovákok egyrészt a történelmi Magyar Királyság területén, elsősorban a Felvidéken élő szlovákok, másrészt a mai Magyarország területén lakó szlovák nemzetiség megnevezése.
A szlovákok Magyarországon való első bevándorlási hulláma 1690 és 1711 között zajlott, ekkor érkeztek szlovákok több településre.
A »határon innen és túl« igen viszonylagos megjelölés, hiszen minden csoport innen és túl van. Az egyszerűség kedvéért: vannak a hazaiak, aztán a tőlük elszakítottak és végül a róluk önszántukból leváltak.
Először is szeretném egy kis történelemmel kezdeni, hogyan is lett Magyarországon, illetve környékünkön és az én szülőfalumban, Nógrádon szlovák, tót emberek, és ezáltal szokások, viseletek, és ételek!
A magyarországi szlovákok egyrészt a történelmi Magyar Királyság területén, elsősorban a Felvidéken élő szlovákok, másrészt a mai Magyarország területén lakó szlovák nemzetiség megnevezése.
A szlovákok Magyarországon való első bevándorlási hulláma 1690 és 1711 között zajlott, ekkor érkeztek szlovákok több településre.
A mai Magyarország területén élő szlovákok elődei a 17. század végétől, több hullámban érkeztek. A török hódoltság idején elpusztított, elnéptelenedett területekre telepítettek szlovák embereket. Így lett ez Nógrádon is. Az egykori szlovák telepesek szekereiken nemcsak népes családjukat, kis vagyonkájukat és szerszámaikat hozták magukkal, hanem tanító lelkészeiket, imakönyveiket, szokásaikat, így a hagyományukat is. Mindennapi kenyerükért termőre fordították a szikes alföldi mocsarakat, a dombságokon szőlőt termesztettek, a hegyvidékeken követ és szenet bányásztak, az erdőkben fát termeltek és üveghutákban, mészégető kemencéknél, szénégető boksáknál robotoltak. Adottságaikhoz, lehetőségeikhez mérten taníttatták a gyermekeiket, evangélikus, katolikus templomokat emeltek A tanulásra fogott gyerekekből az ország szellemi felemelkedését szolgáló jeles személyiségek váltak, mint például a szarvasi evangélikus lelkész, felvilágosult agrártudós, az első gyakorlati mezőgazdasági iskolát alapító Tessedik Sámuel, vagy tótkomlósi lelkész kortársa Wallaszky Pál, aki az első magyarországi irodalom- és művelődéstörténeti munka szerzője. A cinkotai lelkész, Petényi Salamon a magyar tudományos madártan és őslénytan megalapítója volt, míg a békéscsabai lelkész, Haan Lajos, 1848-as nemzetőr, a Magyar Tudományos Akadémia történész tagja, elsőként publikált kétnyelvű várostörténeti monográfiát. Mindmáig nagy tisztelet övezi a békéscsabai Áchim L. András agrárpolitikus, országgyűlési képviselő emlékét, Melich János szarvasi nyelvtudós, az MTA főkönyvtárnoka munkásságát, s határon innen és túl nagy népszerűségre tett szert a Kossuth-díjas szarvasi operaénekes, Melis György.
A magyarországi szlovákok hajdan úgy váltak ki egy országban maradva anyaetnikumukból, hogy annak nemzetté formálódása, nyelvének szabályozása – a magyarságéhoz hasonlóan – még el sem kezdődött. Ezért őriznek mindmáig páratlan archaikus nyelvi és néprajzi értékeket. A magyarországi szlovákság nemzeti kisebbséggé vált. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége megújult, s Békéscsabán létrehozta az ország első nemzetiségi kutatóintézetét. Közben sorra alakultak a bíróság által bejegyzett országos, regionális és helyi szlovák civil szervezetek, amelyek száma napjainkban meghaladja a három tucatot. Emellett számos táncegyüttes, énekkar és zenekar tett szert jogi személyiségi státuszra, de közel félszáz kulturális csoport, pávakör és szlovák klub működik az országban .
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény parlamenti jóváhagyása 1993-ban új fejezetet nyitott a hazai nemzetiségek, így a szlovákság életében is. Főként a nemzetiségi önkormányzati rendszer létrehozásával, a helyi és országos, később megyei testületek merőben új törvényi jogosítványaival, rendszeres és egyre szakszerűbb tevékenységévével, s nem utolsó sorban garantált, bár szerény mértékű költségvetési támogatásával. A kedvezőbb körülmények között a szlovák önkormányzatok és civil szervezetek együttműködése olyan nagy társadalmi pezsdülést eredményezett, amelynek következtében a 2011. évi népszámlálás során már közel 70 százalékkal több, személy vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.
A legutóbbi, 2010 októberében megtartott helyi kisebbségi önkormányzati választások nyomán 122 négyfős szlovák testület alakult meg országszerte. Ezek tagjai, az elektorok a következő év januárjában megválasztották az Országos Szlovák Önkormányzat 29-tagú közgyűlését, valamint a főváros és öt megye (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest) szlovák önkormányzatát.
Az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) az ezredfordulón kezdte meg intézményrendszerének létrehozását. Elsőként a szlovák szövetségtől vette át a Ľudové noviny hetilap Magyarországi Szlovákokért Közhasznú Alapítványt, amely a gimnáziumi beiskolázást célzó ösztöndíjrendszert működtet. Ezért, aki szeretne szlovák nyelven tanulni, lehetőség van rá, amelyben nagy támogatást nyújt az OSZÖ.
Szeretném elmondani, hogy Nógrád községben is van Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. Nógrád községben több hagyományőrző csoport is működik, ilyen a Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör.
Mint ahogy a nevük is mutatja, csoportjuk nógrádi lakosokból alakult. Barátok összejöttek annak céljából, hogy megmutassák fiataljaiknak, gyermekeiknek, és mindenki másnak, milyen is volt községük, Nógrád, egy-egy szép hagyománya.
Több hagyományt is megőriztünk, többek között Nógrádi szlovák lakodalmas, tollfosztás, májfa állítás, betlehemezés. A betlehemezéssel évek óta pályázunk és eljutunk a Debrecenben tartott Nemzetiségi Betlehemi Találkozóra. Itt több ország is bemutatja szokásaikat, köztük vannak Felvidékről és Erdélyből is. Büszkék vagyunk, hogy Nógrád megyéből csak Nógrád község jutott el, de szívesen vennénk a környékből is jövőket. Nagy örömünkre ezeket a gyűjtéseket beterjesztették a Világörökségbe, amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen ebben is megmutatjuk a szlovák hagyományainkat.
Nógrád Község Hagyományőrző Klub, mely általánosságban nyugdíjasokból áll és szívesen dolgoznak össze a hagyományőrző csoporttal és a szlovák nemzetiségi vezetőkkel, hiszen egy cél vezeti mind három csoportot, ez a cél Nógrád hagyományainak megőrzése.
Mottójuk:
„Segíts, hogy feledés homálya ne rabolja el tőlünk régi hagyományaink és múltunk tengernyi emlékét. Hiszen a múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő!”
Nógrád Község Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata
Településünk szlovákságáról: A nógrádi várnak köszönhetően lett községünk szlovák nyelvű. A XVII. század végén, a XVIII. század elején, a háborús évszázadok során elpusztult népesség pótlására szlovák telepesek érkeztek a Felvidékről. A szlovák szó még ma is gyakorta hallatszik az apró faluvá csendesedett egykori megyeszékhelyen.
Községünkben, Nógrádon kezdődtek a Szlovák Nemzetiségi Találkozók, melyet ma már Bánkon tartanak meg.
Hosszú évtizedekig volt szlovák tanítás óvodánkban és általános iskolánkban. Több nógrádi lakos is tanult tovább a Szlovák Gimnáziumban Budapesten. Sajnálatos módon attól, hogy még a falu idősebb lakosai szlovákul beszélnek, abbamaradt a szlovák nyelv tanítása. De nagy örömünkre szolgál, hogy a 2011-es tanévben ismét elkezdődött az óvodában oktatása. Reményeink szerint az iskolában is hamarosan újra elkezdjük tanítani a szlovák nyelvet. A szlovák hagyományainkat nem hagytuk el, hiszen Községünkben működő Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör már hosszú évek óta gyűjti és őrzik falunk szlovák hagyományait.
Mottónk: ”Segíts, hogy a feledés homálya ne rabolja el tőlünk régi hagyományaink és múltunk tengernyi emlékét. Hiszen a múlt nélkül nincs jelen és jövő.”
Nógrádi templomok, kápolnák
Nógrád másik jelentős műemléke az 1757-ben épült plébániatemplom. Egyszerűbb barokk egyházaink vonásait viseli, egyetlen homlokzati toronnyal, kétboltszakos hajóval épült. Legdíszesebb a főhomlokzata, tört kosáríves bejárati kapu felett íves ablak díszíti, ennek két oldalán helyezkednek el az építtető püspökök feliratos címerei. Vázákkal gazdagított voluták kapcsolják az oldalsó falmezőket a díszes, kompozit fejezetes falpillérekkel tagolt, tört vonalú párkánnyal és jellegzetes barokk sisakkal lezárt toronyhoz. A templombelső kupolasüveg-boltozatait félköríves hevederek választják el egymástól, az egyszerű kórus egyetlen ívre támaszkodik.
a templom főoltára
A falakat főként ornamentális barokk kifestés borítja, az erősen megújított boltozatfreskók közül a szentély Szentháromság-ábrázolása a legjelentősebb. Különösen figyelemre méltó az eredeti, XVIII. századi berendezése. Így a főoltár a Mária mennybemenetele képpel, copf tabernákulummal és térdelő angyalokkal, a rokokó kartusokkal díszített szószék és a két mellékoltár. A jobb oldali oltárképen a magyar szentek ábrázolását láthatjuk, a bal oldali, úgynevezett tót oltáron Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent Borbála és Borromei Szent Károly alakja fedezhető fel. A templom felszereléséből kiemelkedők: a barokk selyem és ezüstbrokát miseruhák. A község már 1299-ben egyházi helyként szerepelt, itt volt a Nógrádi Esperesség, és e címet a plébánia mindmáig megtartotta. A plébánia anyakönyveit 1772-től napjainkig vezetik.
római katolikus templom
A templommal keletről közvetlenül határos a XVIII. század második feléből származó plébániaház, egy földszintes, L-alakú (hosszabb szárnya az utcavonalon, azzal párhuzamosan áll) barokk lizéntagolású épület, félköríves, záróköves bejárati ajtóval. Az utcai szárny udvari homlokzatán tornác fut végig, három szabad és négy mellvédes nyílással. Az udvari szárnyon négy fejezetes pillérrel támasztott tornác kapcsolódik hozzá. A templom felújítása 2009-ben kezdődött és várhatóan 2010 végére készül el.
római katolikus plébánia
Templomunkat: 2011-ben szentelték fel újra ahol szlovák népviseletben vettünk részt. Szlovák Nemzeti – Himnuszt énekelve tisztelegtünk e nagy ünnep előtt, melyen Beer Miklós püspök úr együtt énekelt a falu lakosaival.
Kálvária Kápolna
Cím: 2642 Nógrád, Újtelep
Felekezet: római katolikus
Építési ideje: 1890 körül, 1993-ban felújítva
Jellege: Botanikai növénytani érték, növénytársulások
Látogathatóság módja: szabadon látogatható
Leírás: festői környezetben felállított, szépen színezett kis kápolna tornyocskával, tetején kereszttel, a kápolnában a szlovák ősök által szülőföldjükről, Sasvár zarándokhelyről hátukon magukkal hozott egy darab fából kifaragott Pieta látható.
Tulajdonos: Katolikus Egyház
Evangélikus templom
templomszentelés 2014. május 18-án
A nógrádi Tájház
A falu főutcáján található Nógrád község közelmúltban kialakított új tájháza. Szlovák hagyományos beosztású épületben a falusi népélet tárgyai, eszközei láthatók. Különösen gazdag a gyűjtemény szlovák népviseletei kollekciója. A szekrények mélye rejti a szebbnél-szebb hímzett ruhadarabokat, de a második szobában felöltöztetett bábukon is megtekinthetjük azt, miként változtak az életkorral a viseleti szokások.
Nógrád vára
A megye névadó településének vára kezdetleges földvár formájában már a honfoglalás előtt is fennállott.
Nógrád vára a XVI. században: 1544-ben a törökök a várat, melynek őrsége gyáván megszökött, kardcsapás nélkül birtokukba vették. A török szépen berendezkedett.
A vár elfoglalásakor kicserélődött a mezőváros lakossága. A helybeliek nagy része elmenekült, s a helyüket törökök foglalták el. Egy 1560-ból származó összeírás szerint 207 ház volt Nógrádon összesen. A várhoz – mely a közigazgatási körzet központja volt 27 helység tartozott.
Nem csak a török jelentett azonban veszedelmet Nógrád népére. 1642-ben tűzvész pusztított, egy évre rá pedig újabb csapásként a pestis tizedelte népét. A XVII. század végén, a XVIII. század elején, a háborús évszázadok során elpusztult népesség pótlására szlovák telepesek érkeztek a Felvidékről. A szlovák szó még ma is gyakorta hallatszik az apró faluvá csendesedett egykori megyeszékhelyen.
Nógrád látképe a várral
Nógrád vára (látványrajzok) - Fodor Zsolt munkája
Őszi Vigalom
településünk életében meghatározó esemény
Minden évben megrendezzük közösen Nógrád Község Önkormányzata és Nógrád Község Nemzetiségi Önkormányzata az Őszi Vigalmat, melyben legutóbb Szlovák lakodalmast mutattunk be, melyre a környékbeli településeket is meghívtuk, amelyet a szlovák Tájházunkban és a templomunkban adtunk elő. Ez a program 2-napos melyre, meghívjuk a szlovák, lengyel és magyar testvértelepülésünket is. Ilyenkor is előkerülnek a szlovák nóták és a hagyományaink.
Nógrádi szlovák lakodalmas - Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Pálmai István és Pálmai Levente filmje
Zászlószentelés
1936-ban volt a váron a zászlószentelés. 2011. évben 75-év elteltével ismét felszenteltük a régi zászlónk mását.
Új országzászló a Nógrádi váron
1936. július - MAGYAR VILÁGHÍRADÓ 645.
1936-ról nekünk is sikerült sok fotót és irományt begyűjteni
Pál István bácsi 75 éve is, és most is jelen volt.
2011. évben 75 év elteltével ismét zászlószentelés!
A zászlóvivők a településünk képviselői!
Kapcsolatfelvételünk a szlovák településsel, Felsőtúrral
Felsőtúr Falunapján 2011-ben testvérfalunk lett a felvidéki Felsőtúr. Ez a kapcsolat már több mint 20-éves a két település öregfiú-focicsapatai révén. Községünk Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata úgy gondolta a község önkormányzatával együtt, hogy megerősítjük ezt a régi kapcsolatot. A felsőtúri polgármester úrral, Sztyahula Tamással egyeztettünk, számára is nagy öröm volt ez a felvetés. Szlovákiában ünnepi keretek között volt a szerződés hivatalos megkötése. Folyamatosan jár a két község egymás településére, hogy megmutassuk egymásnak hagyományainkat, és szokásainkat!
a testvértelepülési szerződés aláírása Felsőtúron
Falukarácsony
A szeretet napján meghívjuk a falu összes lakosságát, ahol magyarul és szlovákul egyaránt köszöntjük őket, hiszen mint látni is lehet, a falu szépkorú lakosai is itt vannak, akik mind tudják a szlovák illetve (tót) nyelvet.
A Nógrád Szíve Hagyományőrző Csoport szlovák és magyar hagyományos gyűjtésében betlehemi műsorukat adják elő, majd az estében elindulnak regölni a azokhoz a házakhoz akik segítik a Falu hagyományainak őrzésében! Büszkék vagyunk, hogy vihetjük kicsiny falunk hírnevét és tovább tudjuk vinni hagyományainkat!
Regölés, betlehemezés, kántálás
Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Pálmai István és Pálmai Levente filmje
Szlovák menyasszonyi ruha
Most pedig szeretném bemutatni a legdíszesebb öltözéket, a népi menyasszonyi ruhát, amit hoztak magukkal a szlovákok. A mai napig is viselik egy-egy neves alkalommal. Így van ez Nógrád községben is. Szüreti felvonuláson és a hagyományőrző csoport műsorainak előadásában is.
Ezek éppen ebben az évben lettek újra varrva, odafigyelve, hogy teljesen hű másuk legyen az eredetinek. A ruhákra Nógrád Szíve Baráti Kör pályázott sikeresen, melyet nógrádi lakos Bikkes Csenge vart meg.
Nógrádi menyasszony öltöztetése
Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Pálmai István és Pálmai Levente filmje
A nógrádi szlovák népviselet Magyarországon a leggazdagabb. A női alap ruhadarabok általában ugyanazok.
Ezek:
ingváll= oplecko,pendely= rubáš,alsószoknya=spodná sukňa,felsőszoknya= vrchná sukňa,kötény= zástera, fenuška,kendő=ručník,nagykendö= veľký ručník,pruszlik= prusliak,ujjas= vizitka,szvetter = sveter,ködmön= kožuch,bekecs=bekeš,kabát= kabát.
Ezek anyaguk, szabásuk, díszítésük alapján különböztethetők meg, a nógrádi viseleten belül.
Megéltem már 70 évet hála Istennek, de amióta csak emlékszem, a májusfaállítás szokás volt Nógrád községben.
Az elején már szeretném tisztázni, hogy Nógrádon a májusfát, kicsit a tótos beszéddel összekapcsolva, májfának hívták. Ezt én is így szoktam meg, és úgyis szeretném leírni, mert így maradt meg az emlékezetemben. Minálunk a májfát gyertyánfából vágták, de ezt minden faluban különböző fából állították fel. Korai tavaszon a gyertyánfának már szép lombja volt.
A legények már egy héttel május elseje előtt, baráti csoportokba társulva megbeszélték, hogy hová és hány leánynak hoznak májfát. Volt olyan is, hogy két legény vállon cipelte, de ahol 4-5 legény is összeállt azok kocsi szekérrel hozták. A szekér oldalait beszedték, középen szétkapcsolták és megtoldották a szekeret egy vendégrúddal, így aztán végig rá tudták fektetni a hosszú sudár magas májfákat, mert egy szép májfának legalább 15méter hosszúnak kellett lenni. Mikor a szállítás már meg volt oldva, akkor a legények elmentek és beszéltek a kiszemelt lányokkal. Minden legény ahhoz a lányhoz ment, akinek szeretett volna udvarolni, és tetszett neki az a lány. Azt ugye illő volt meg kérdezni, hogy hozhat-e májfát. A lány húzódozott, szerénykedett, hagyta magát kéretni egy kicsit, vagyis nem mondott igent az első szóra. A legény csak kérte tovább, de ha a lány nem fogadta, a legény ezt megunta, és azt mondta a lánynak: Na, jól van, ha nem akarod, akkor is elhozzuk, felállítjuk öreg cipőkkel, bakancsokkal. Ekkor a lány nagyon meg ijedt, hogy ez milyen szégyen és csúfság lenne hát akkor már gyorsan kimondta, na, jól van, akkor hozhatod. Azon a héten mi lányok is nagy izgalommal készítettük a krepp papírt a fa díszítésére. Minden színből csíkokat vágtunk, és ezzel díszítettük fel a májfát. Volt, aki bokrétába kötötte a krepp papírt. A lányokra még másik nagy feladat is várt, ajándékul a májfáért keszkenőt kellett hímezni a legényeknek. Szám szerint annyit, ahányan voltak a legények, akik hozzák a májfát. A zsebkendő egyik sarkába egy virágot, a másikba pedig egy szót, mégpedig az „Emlékül”-t hímezték.
Hát a legényeknek is volt tenni való dolguk. Az erdésztől engedélyt kérni a fák kivágására. Ha ez már megvolt, egy délután kimentek az erdőbe, és kiválasztották a legszebb koronájú és legmagasabb fákat, aztán megjelölték úgy, hogy a törzsét egy kicsit megfaragták, hogyha már kimennek érte, könnyen megtalálják.
Gyorsan elrepült a hét, a földeken is volt munka bőven, de már csak eljött az április utolsó estéje. És az est leple alatt széthordták a legények a májfákat a lányos házakhoz.
Az egész család hozzáfogott a díszítéshez, hogy mire a legények a többit is széthordják, kezdhessék a felállítást. A literes boros üveg megtöltve nem maradhatott el egy fáról sem, közvetlen a koronája alá a törzsére lett felkötve. Akkor régen a faluban minden háznál volt eperfa, ennek a tövéhez gödröt ástak, ide állították be a májfát és láncokkal a fáéhoz kötötték. Ezeknek az eperfáknak nagyon jó vastag törzsük volt. Ma már talán nincs is a faluban ilyen fa, de más gyümölcsfa is megfelelt erre a célra, vagy pedig a kapu oszlop. A legények egy létrával nyomták föl a májfát a másik oldalon szintén egy létrával állították meg, betakarták a gödröt, jól ledöngölték és fújhatta a szél a sok színes szalagot. Aztán jött a legényeknek egy kis áldomás. Sütemény, borozgatás, és igyekeztek még a többi házakhoz is, úgy hogy ez a munka éjfél utánra is elhúzódott. Volt olyan ház, hogy két májfát is állítottak, mert két eladó sorban lévő lány is volt a háznál.
Hát megvirradt május első napja. Nagyon szép színfoltja volt a falunak a sok díszes májfa. Reggel aztán meg is indultak a találgatások, ennek, annak vajon ki is hozhatta, de a lányok nem árulták el, had kíváncsiskodjanak.
Ekkor reggel még gyerekkoromban felmentünk a vártetőre, és onnan megszámoltuk, hogy összesen hány májfa is van a faluban. A májfát egy esetleg másfél hétig tartották meg, de a leengedés szigorúan vasárnap délután volt, ugyanaz a legénycsapat jött leengedni, amelyik hozta a májfát. A legények meg lettek vendégelve, egy szerény uzsonnával és megkapták a lánytól a szép hímzett zsebkendőt, aztán mentek tovább a többi házhoz is. A falu asszonyai kinn ültek a kispadon, ilyen kispad régen minden ház előtt volt, és többé már nem volt titok, hogy kis is hozta a lányoknak a májfát.
Az én lánykoromban már nem hímeztünk kendőt, hanem a boltban vettük meg, már úgy mondtuk, hogy olyan „urasat”. Nekem is volt több alkalommal is májfám. Négytagú legény csapat hozta, és én már mind a négy fiúnak boltban vettem meg a zsebkendőt.
Ma már ez a szép szokás is mondhatnám, el van felejtve. Talán ha egy-két kislánynak hoznak a szülei egy zöld ágat, és földíszítik, de ez is ritkán fordul elő. Így ahogy öregszünk, kihal az idősebb korosztály, kihalnak a szép hagyományok, népszokások is, de talán valahol megőrzik ezeket a jegyzeteket az ifjú nemzedéknek, ha ugyan érdekli őket, hogyan is éltek őseik?
Följegyezte:
Molnár Istvánné, 74 éves
Nógrád, Béke út 1.
Májusfa állítás Nógrádon
Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Pálmai István és Pálmai Levente filmje
A szlovák konyha - amit mindenképpen meg kell egyszer kóstolni:
Kapustnica (hagyományos káposztaleves füstölt kolbásszal vagy gombával)
Cibulova (hagymaleves különféle húsdarabkákkal)
Bryndzove halušky (juhtúrós galuska juhtejből készült tejszínben szalonnakockákkal)
Pirohy (barátfüle pikáns vagy édes töltelékkel)
A túrót gyakran használták ételeikhez, általában a legszegényebb gazda is rendelkezett egy pár juhhal. A juhsajtot lereszelték, átgyúrták, sóval és vajjal gazdagították, majd egy fabödönbe helyezték érlelni. A juhtúró (bryndza) pikáns, csípős ízt kapott, fajtái: ostipok, hyncica, korbacika és liptovska.
Az egyik legismertebb ételük a sztrapacska, amely krumpligaluskából készül, hagyományosan cserépedényben tálalják, zsírral megöntözik, és megrakják juhtúróval, túróval vagy pirított káposztával esetleg libatepertővel.
Különleges levesük a kapustnica. Káposztát, füstölt kolbászt, gombát, néha szilvát tesznek bele. A szilvás változatot előszeretettel fogyasztják karácsonykor. Egy másik jellegzetes leves a fazuova polievka, amely babból és gyökérzöldségekből áll, néha füstölt sertéshússal dúsítják.
A ganza durva szemcséjű kukoricalisztből készül. Sós vízben főzik, ha kész, kanállal kiszaggatják és pirított hagymával, tepertővel vagy túróval tálalják. Hidegen aludttejjel fogyasztják. Disznóöléskor az abáló lében főzött kukoricadara a szeri kása apró hússal.
Jellegzetes karácsonyi böjtös ételük a guba. Karácsony előtt nagy mennyiségben készítették, sokáig elállt. Lisztet és élesztőt langyos tejben összekevertek, pihentették, majd hosszú rudakat sodortak belőle és diónyi darabokra szelték és a kemencében szárazra sütötték. Fogyasztás előtt forró vízben kifőzték és mákkal, mézzel vagy túróval ízesítették.
A szlivovica (szilvapálinka) Szlovákia nemzeti itala.
Jellegzetes karácsonyi étel a karácsonyi metélt (plzike) és általánosan készített szlovák étel a kvasjenka, kvasienke.
Néhány jellegzetesség a szlovák ételkészítési és étkezési szokásokból
Legfontosabb mindennapi eledel a kenyér (a délkelet-alföldi szlovák asszonyok sütötték a legfinomabbat).
A kenyérpótló lepények Nógrádnak a legjelentősebb szlovák étele.
Szinte minden szlovák településen fontos szerepet töltöttek be, a legfontosabbat kétségtelenül az észak-magyarországi szlovák lakta hegyvidéki sávban, bár legváltozatosabban a békés megyei szlovákok készítették, és ők kedvelik ma is a legjobban.
A szlovákok leggyakrabban készített ételei a főtt és sült tészták, elsősorban az északi hegyvidéki és a dunántúliaknál. A sült tészták közül ünnepi készítmény a kalács.
A sertés-, és baromfitartás megnövekedése következtében a hétköznapi táplálkozásban is megnövekedett a húsételek gyakorisága és aránya.
Sok tejet fogyasztanak, frissen, forraltan, aludttej formában, de ma már a tejtermékek házi készítése lényegesen csökkent.
A táplálkozás színvonalát nemcsak az ételek készítéséhez szükséges alapanyag befolyásolja, hanem az ételek készítésének technológiája is. Itt a legkedvezőbb változások és lehetőségek az északi-hegyvidéki szlovákoknál vannak
A szabad tűzhelyen és a cserépedényben főzött ételeknek egészen más íze van.
Több helyen van még kemence, de már csak néhány családnál sütnek benne kenyeret, a kenyértésztából korábban oly kedvelt készítmények sütése is minimálisra csökkent és az is más konyhatechnikai eszközökkel . Kemencében fő. A szegénycsaládok étrendje elég egyhangú volt: kásák, kukoricás ételek, paprikáskrumpli váltogatták egymást, csak a disznóvágás hozott érezhető változatosságot.
A jómódú családok nagy része sohasem evett kukoricás ételt.
A legtöbb család vág disznót, még akkor is, ha a városi körülmények nem teszik lehetővé a hizlalást . Ami változatlan, a disznó kölcsönös, kalákaszerű levágása, amelynek olyan elvei is élnek még, mint a disznótoros vacsora hagyományos ételeinek a készítése, vagy a kóstoló küldése.
Hagyományőrző disznóvágás Nógrádon
Pálmai István és Pálmai Levente filmje
A szabadtűzhelyen való főzést az 1900-as évek elején a tűzhely váltotta fel, ekkor az agyagedényeket a vasedények váltották fel.
A hegyvidéki szlovák asszonyok a leveseik nagy részét, a mártásokat az egész magyar szlovák etnikai határ mentén habarással készítették, ezek az ételek igen kedveltek voltak.
A régi rántott, és köménymagos leveseknek párja nincs hiszen ha valaki beteg ezt erőt adó levesnek is hívták .
A sült tészták közül a szlovákoknál is az ünnepnapok „kenyere" a kalács. (Ezzel szemben a lakodalmi örömkalács = radostník manapság már többnyire tortaféleség.) A szlovák sült tésztafélék között találjuk a különféle (mákos, diós stb.) tekercseket, amelyek szlovák nyelven a töltelék fajtájáról kapják nevüket, pl. mákos tekercs = makovník. Ismertek a lepények, legismertebb a túrós lepény = tvarožník, amelynek ún. második rétege tojással és tejföllel ízesített túró. Ugyancsak közkedvelt sült tésztaféle a kelt tésztából készült lekvárral, mákkal vagy dióval töltött kifli, valamint a pogácsa, leginkább tepertős és sajtos. Különleges tésztaféle a csöröge = herovky, melyet zsírban vagy olajban sütnek ki, és csak különleges alkalmakkor készítik. Ugyancsak különleges alkalomkor sütnek rétest. A rétes = rejteša, csak különleges, magas sikértartalmú búza lisztjéből nyújtható.
Ha már elégé megéheztünk szeretnék adni három igazi szlovák receptet Önöknek,
Ezek: sztrapacska, túrós lepény, hlepcsánka (tócsni)
A „hlebcsánka” felvidéki eredetű étel , szlovákul a szó „kenyérkét” jelent. Sok néven nevezik ezt az ételt ,berét, berhe, bodag, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, görhöny, harula, kremzli, krumplibabakrumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, pacsni, placki, recsege, röstiburgonya, rösztike, tócsi, toksa).
A nógrádi gasztronómia jeles képviselői
Adatközlők:
Molnár Istvánné, Andrásik Zsuzsanna, 1939. szept. 18.
Sebes Józsefné, Rottek Rozália, 1940. ápr. 26.
Drétyovszki Andrásné, Dudás Erzsébet, 1945. dec. 14.
Hugyecz Andrásné, Varga Veronika, 1943. máj. 7.
Disznótoros pogácsa
A liszt hájjal van összegyúrva, valamint szükség van tojáshoz és sóhoz az elkészítéséhez.
1kg liszt, 50-60dkg háj, 2 egész tojás, plusz még egynek a sárgája. Hogy szép piros legyen a pogácsa teteje, tojásfehérjével szokták megkenni. Majd kiszaggatják és bekockázzák.
Hétköznap volt a disznótor, mert akkor mindenki a földjén dolgozott, és vasárnapra nem maradhatott a zsírsütés, ugyanis az maradt ünnepnek. Mindenki megtermelt mindent magának, s ez jó megélhetést biztosított. Még a tanítók is elnézték, ha disznóvágáskor a gyerek nem ment iskolába. Valamint a gyerekek dolga volt délben széthordani a kóstolót.
Disznótorkor föl is öltöztek cigánkának, s úgy mentek a disznótorba, és ők is kaptak hurkát.
Ebben az időben csak 3 utcából állt Nógrád: Kassai, Gácsi és Kolozsvári utca. A falubeliek Templom utca,Középső utca és Hátsó utcának nevezték.
Minden évszaknak megvoltak a maga ételei.
Tavasszal kivágták az öreg tyúkokat, ebből készítették a tyúklevest. Frissen főzték meg,ugyanis nem volt akkoriban hűtő. A főtt húshoz általában paradicsomszósz készült, persze annyi, hogy a család jóllakjon. Másnap bableves, vagy bagócaleves volt, amibe egy kis füstölt kolbászt tettek. Ezt jobban beáztatták előzetesen mint a babot. Rákövetkező nap tészta volt a menü, melyet több formában is elkészítettek, mint például derelye, gombóc, lepény vagy núdli. Mellé csak valami könnyű levest készítettek, ugyanis a tésztával már jóllaktak. Legközelebb nagyhaluska levest főztek. Az ökölnagyságú haluskákat kifőzték, és bezöldségelték úgy mint a húslevest. A haluska lisztből és krumpliból állt. Hasonló, mint a gombóctészta, vagy a lepénytészta, és a közepébe tették a töpörtyűt. Másnap a füstölthúsleves volt terítéken, ami ugyanazzal az eljárással készült, mint a húsleves. A vályogházakban hűvösek voltak a kamrák, ezért egész nyáron elállt a hús. Nem volt külön füstölő, ezért a szabadkéményben füstölték meg. Tavasszal a tyúkok megkotlottak, és ekkora kezdték hízlalni a libákat, amelyből az utolsót Márton napkor vágtak le. Négy-öt hétig is tömték a levágásuk előtt, néha még a nyakukat is megtöltötték. A libahúshoz nem maradhatott el a töltelék, azaz a plunyenyina, valamit a libaaprólékból készült ludaskása sem.
Ősszel, aratáskor sok fiatal a határban dolgozott. A nagymama addig otthon főzte a finomabbnál finomabb ételeket ebédre, melyeket aztán az unokák vittek ki a határban munkálkodó rokonaiknak. Ilyenkor mindannyian frisset ebédeltek. Az étellel mind jól laktak, mert akkoriban voltak az ételhordó kandlik, melyben nagyon sok éhes ember ebédje fért el. Legtöbbször tésztafélék voltak főzve, ugyanis az laktatott, és ahhoz a munkához erő kellett.
Télen jöttek a disznóvágások. Ekkor készítették a zsemlés levest. Ilyenkor ugyanis nem értek rá metéltet gyúrni. Ugyanolyan volt mint a húsleves csak köménymagot tettek bele. Kockára vágott zsemle került a levesbe,sőt hagymát is vágtak bele. Karácsonykor házilag főzték a szaloncukrot,ugyanis akkoriban még nem árultak a boltokban. Készítettek olyat is,hogy megolvasztották a kristálycukrot, nedves vászonra kiöntötték,és feldarabolták. A menü különleges volt. Káposztalevest főztek metélttésztával. Tettek bele füstölt kolbászt, ugyanis karácsonyra az összes hízott sertést levágták, és ezek íze egy nagyon kellemes ízt adott a levesnek. A férfiak kapták a legnagyobb húst, mert kellett a munkához, utána jöttek az asszonyok. A második fogás a mákosguba volt, amit kelt tésztából készítettek. Megsodorták, elvágták és kifőzték vízben. Bőven meg volt mákozva és cukrozva.
Hétfő kivételével minden nap friss étel került a családi asztalra. Ami megmaradt ebédről, azt vacsorára elfogyasztották. Hétfőn a vasárnapról megmaradt ételt ette a család.
Kedden többnyire bablevest készítettek.
Szerda és a péntek mindenféle tésztás nap volt, ugyanis a tészta nagyon jól laktatott.
Csütörtökön ha volt egy kisebb csirke, azt elkészítették pörköltnek nokedlival, mellé pedig uborkasalátát tálaltak.
Szombaton általában paprikáskrumpli volt.
Töbnnyire csak vasárnap volt hús. Ha nem tudtak levágni egy állatot sem, akkor csak füstölt húst ettek. A vasárnapról megmaradt ételeket az emberek betették egy hűvös kamrába, egy vajlingba öntöttek hideg vizet és úgy tették bele a fazekat, hogy ne romoljon meg.
Csörögefánk, azaz krapnya egy farsangi étel a pampuskával együtt. 1 kg liszthez kell 5 tojás, egy pohár tejföl, csipet só, egy kanál porcukor és 1-2 kanál rum. Vékonyra ki kell nyújtani, derelyevágóval fölszeletelni majd forró zsírban kisütni.
Lepény, azaz lepnyik. 2-3 kg krumplit felrakunk főni. Majd forrón áttörjük krumplinyomóval, és langyosra hűtjük. Egy kis sót és lisztet adunk hozzá. A tésztáját fél kisujjnyi vastagra nyújtjuk, majd kisütjük. A lepényt lehet lekvározni, kacsazsírral, libazsírral megkenni, sült vérrel és töpörtyűvel is finom.
A túrós lepény tót nevén: szirovnyik kelt tésztából készült. 60 dkg liszt, 8 dkg zsír és 3 egész tojás kell hozzá. Az élesztőt felfuttatjuk cukros tejben. Bedagasztjuk langyos tejjel, jól kidolgozzuk, majd hagyjuk megkelni. Két felé osztjuk és zsíros tepsibe tették. Másfél kiló túró kell ízesítésül és másfél nyomó krumpli kell hozzá hogy megfogja. 6 egész tojást is teszünk,hogy ne kelljen a tetejét megkenni. 60 dkg cukrot kell a túróba keverni. Csipet sót is adunk hozzá. A tejfölt rákenjünk a tésztára és elsimítjuk. A tetejét megszórjuk fahéjjal és összekevert kristálycukorral. Minden nagy ünnepen,minden háznál sütöttek ilyet a kemencében.
A másik krumplis étel a ganca, azaz a krumpliszuszóka, krumpliszuszogó. Egy fazekat félig teszünk krumplival, majd éppen annyi vizet öntünk rá hogy ellepje. Amikor megfőtt, összetörjük fakanállal, és belekeverjük a lisztet. Jó keményre hogy ne legyen ragadós de azért annyit, hogy a liszt megfőjön benne. Amikor megfőtt fakanálra vesszük és kézzel kisebb darabokat készítünk, s tálba rakjuk. Megzsírozzuk és a következő adagot egy másik tálba rakjuk. Hagymát is piríthatunk rá. Nem nagyon, csak üvegesre. Van, aki káposztával, vagy juhtúróval eszi.
Régen az emberek nem vettek mást a boltban, csak cukrot, pirospaprikát, és a lámpába olajat. Minden mást otthon a földjeiknek megtermeltek. Kenyeret sem árultak a boltokban, azt is maguk sütötték. Kenyérsütéskor a maradék tésztát másfél centisre nyújtották, kisütötték, majd megkenték lekvárral és azt ették.
Szeretném végezetül elmondani a Nemzetiségi himnuszt, hiszen itt mutatják meg, mennyire fontos a nemzetiség számukra!
Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét!Napod fénye boldogítsa népek életét.Szomszédok közt megértést, szeretetet és békét.Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét!
2. Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét.Vidd a szeretett sugarát otthona felé.Éhezőknek kenyeret, erőt adj a betegnek.Uram áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét.
Daj Boh šťastia tejto zemi, všetkým ľudom v nej.Nech im slnko jasne svieti každý Boží deň.Nech ich sused v láske má, nech im priazeň, pokoj dá,Daj Boh šťastia tejto zemi, všetkým ľudom v nej.
2. Daj Boh šťastia celej zemi, všetkým národom.
Nech im svetlo hviezdy lásky ožiaruje dom.
Hladným chleba dobrého, chorým zdravia pevného.
Daj Boh šťastia celej zemi, všetkým národom.
3. Dopraj, Bože, svojmu dielu večné trvanie.
Nech sa samo nezahubí všetci prosíme.
Rybám čistej vody daj, vtáctvo a zver zachovaj.
Dopraj, Bože, svojmu dielu večné trvanie.
Fotók Nógrádról
Művelődési Ház
Csurgó-forrás
I. világháborús emlékmű
Szent Flórián park
Debreceniné Králik Tünde